1,7-9: a mikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival.

Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, a kik nem ismerik az Istent, és a kik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangyéliomának.

A kik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától, és az ő hatalmának dicsőségétől.

Pál soha sem az evangéliumot tanította az embereknek, amely a szeretet tanítása. Szerette a megfélemlítésen keresztül híveivé tenni a hiszékenyeket. Sok sikerrel. Tudta, hogy alapozhat az emberek félelmére. Jézus azonban megtérést hirdetett, a szeretet szerinti életet és az igazság keresését. Soha nem próbálta megfélemlíteni az embereket. Amikor felemelte a hangját akkor is a kora hatalmasságai ellen lépett fel, mert azok inkább ragaszkodtak a hatalmukhoz, mint az igazsághoz.

2,11-12: És azért bocsátja reájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak

Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban

Pál rosszakaratú megjegyzése Istenről megzavarta sokszor az igazság keresőket. Isten nem kárhoztatni jött, hanem megtéríteni. Itt bukik ki az is, hogy nem csak az evangéliumot nem ismeri Pál, hanem Istent sem. Célul sem tűzi ki az Isten és az igazság keresését, nem is érdekli. Fő célja, hogy újabb megfélemlítéssel élhet azok felé, akiket szavakkal képtelen volt meggyőzni. Megpróbálja fenyegetéseivel megnyerni őket az egyházpolitikai ügyének.

Még hogy a veszedelem Fia el fog jönni. Hát már eljött.

Avagy nem maga Pál az, aki belehelyezi magát Isten templomába? Minden levelében önmagát Isten apostolának, Krisztus szolgájának állítva próbál hatalmat venni a hívei felett. Aki használja a Sátán minden hatalmát, ami a megfélemlítés, és a hitetés? Jeleket és csodákat tesz, ami nem más, mint sorozatos győzelmei a megfélemlítettek felett? És akinek a hazugságait elhiszik nem csak a saját korában, hanem a történelem egész során keresztül mind a mai napig? A Pál megtévesztésén alapuló egyház mind a mai napig uralkodik a világban. Nem Pál által alapozott kereszténység az, amely a legnagyobb veszedelmet hozta a világra, amióta egyházi hatalom létezik? Nem a kereszténység gyümölcse az emberiség oly nagy elszakadása Istentől, amelynek hatására kerengve sem találnak vissza Őhozzá?

3,6: A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól, a ki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, a melyet mi tőlünk kapott

Bizonyíték ez arra nézve, hogy Pál igenis hatalmi szerkezetet teremtett a maga elöljárói rendszerével. Nem testvéri szerkezet az, amelyben a felettesek utasításokat adnak a többieknek. Ha pedig a szolgálatra helyezik a hangsúlyt, azzal éppen úgy fenntartja a hatalmi formát, mint aki az uralkodásra helyezi a hangsúlyt, csak nem felülről magyarázza, hanem alulról. Csak nem a parancsolgatást magyarázza meg, hanem az engedelmességet. Az úr-szolga viszony változatlan.

Munkára biztatja mindegyik tagot, hiszen ha nincs termelés, nincs mit elvenni semmit a gyülekezettől. Aki pedig nem engedelmeskedik, mindenféle szeretet megfontolás nélkül rekesszék ki, ezt az utasítást adja.

3,14: Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek, azt jegyezzétek meg; és ne társalkodjatok vele, megszégyenüljön.

Pál tehát nem azokról beszél, akik vétkeznek az atyafiak ellen, ezt fontos észrevennünk, hanem azokról, akik nem engedelmeskednek az ő utasításainak.