Összefoglalás

Alapvetően szükséges annak felismerése hogy a Biblia nem egy, hanem két evangéliumot tartalmaz. Egyik Jézus Isten Országáról szóló evangéliuma, a másik Pál apostol Megváltásról szóló evangéliuma. Pál apostol evangéliumának nem Istentől való eredetét éppen ez a tanulmány próbálja bizonyítani. Mivel Jézus evangéliuma igen hiányosan és pontatlanul van az evangéliumok leírásában visszaadva, értelmezése több vitára ad alkalmat. Ezért könnyebb a gyülekezetekben elfogadtatni Pál evangéliumát, amely a levelekben viszonylag összeszedettebben van kibontakoztatva. Pál teológiájának gyülekezeti elfogadtatásban határozottan nagy szerepe van annak az anyagilag jól eltervezett hierarchikus rendnek, amely a gyülekezet vezetőinek igen jó megélhetését biztosítja valós munka nélkül. Jól lehet adományokból és nem fizetségből igyekeznek megélhetésük és szervezeti költségük anyagi szintjét fenntartani, az eredmény mégis az evangélium ingyen hirdetésének csak látszólagos voltát jelenti ez. mivel a gyülekezet vezetőinek a megélhetése függővé lett téve annak a rendnek az adományaitól, amelyet éppen Pál apostol alapozott meg, érdekeik egyben a Pál apostol által megalapított rend fenntartását szolgálják annak ellenére is, ha azokban tévedést fedeznének fel.

Röviden Jézus Isten Országáról szóló evangéliumának lényegéről: amely alapjaiban reformálja meg (megtérésről van szó) az emberek egymás közötti és az Istennel való viszonyát, az egyén gondolkodását és életvitelét. Az elképzelés valóságos célokat tűz az ember elé, amelyek ebben az életben megvalósíthatóak, elérhetőek, tehát nem hiteget mint a keresztény mozgalom, hanem tapasztalatok szerzésén keresztül igazolható tanítást rejt magában. A tanítás alapja a világosság és a sötétség értelmezésében rejlik, a világosság a szeretet és a megértés megjelenése az ember életében, a sötétség pedig a tudatlanság és érzéketlenség hatalma, amelyből származik az a sok szenvedés, fájdalom és betegség, amely mindennapi életünket és kedvünket rontja meg konlfiktusaink, ellenségeskedéseink, háborúságaink, terheink és gondjaink növelésén keresztül. Jézus Isten Országáról szóló evangéliuma tehát válasz az ember nehéz és terhes életének kérdéseire, és komoly tanítás az abból kivezető útra. Ha a problémák gyökere a tudatlanság , a meg nem értés és az érzéketlenség, akkor a tanítás, a felvilágosítás és a szeretet gyakorlása egy valódi megoldást hozó útra térésre szólítanak fel. Tanítás, hogy a kapcsolataink rendezése, értékrendünk megváltoztatása és az igazság megismerése olyan közösségi élet kialakítását teszi lehetővé, amelyet már az Istennek tetszése miatt is az ő országának mondható. Jézus által értelmezett sötétségnek egyik kirívóan erős kötele létezett akkor a zsidó vallási hagyományban uralkodó törvényekben, amelyak alapjai Mózes rendelkezéseire vezethetők vissza. Jézus folyamatosan bizonyságot tett ezeknek a törvényeknek igazságtalan voltáról, és szembehelyezte velük saját elképzeléseit, amelyek miatt azonnal konfliktusba keveredetett a zsidó vallási hagyomány aktuális őrizőivel a farizeusokkal, írástudókkal és főpapokkal. Az Isten Országáról szóló tanítás terjedése akkora aggodalmat váltott ki belőlük, hogy szükségesnek látták Jézus botrányos eltávolítását, hogy ennek a terjedésnek Jézus bűnösként való elítélése gátat szabhasson.

Az Apostolok Cselekedetei alapján Pálról

Pál elhivatásával kapcsolatban több probléma is van. Az egész történetet csak Pál szájából ismerni, ráadásul ő is hangulatától függően egymásnak ellentmondóan képes azt előadni. Ezt bizonyítja az, hogy a 9,7 így adja elő: "A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva" valamint a 22,9-ben ennek ellentmondóan: "A kik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, a ki velem szól vala, nem hallották" Agrippa előtt már kiegészíti saját elképzelt küldetéstudatával, amely így hangzik 26,18: "Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségbol világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy buneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által" nyílvánvalóan saját maga által előadott kiegészítés, amit már utólag alkotott meg Pál, hiszen ennek a kijelentésnek a fontosságát Jeruzsálemben az apostolok előtt kellett volna megtenni, ahol éppen a csatlakozás elbírálásához elmaradhatatlan érv lett volna. Az utólagos kijelentés Pál nagyzolására mutat, Agrippa hitetésére, amelynek valódi alapja nincs. Másik probléma hogy a hellén bölcseletet ismerő Pál Jézus szájába egy Euripidész idézetet tol, amely így hangzik 9,5 és 26,14. : "Nehéz néked az ösztöke/ösztön ellen rúgódoznod". Az idézet a Bacchánsnők című tragédiából kerül ide, és biztosra vehető, hogy Jézus az "írások helyett" nem fog egyébként Pál szerint sem szentnek tartható műből idézni. A 9,5-ben elhangzó idézetet egyébként a Katolikus és a Református Bibliákból kihúzták, ott nem szerepel. Továbbmenve. Maga az elküldetés gyakorlatilag bizonyságtételről szól, korántsincs apostolságra való elhivatásról benne szó. Az apostolság Pál önjelölt választása, és nem csak azért vonható kétségbe, mert a jelenség egészen más feladatra mutat, hanem azért, mert az apostoli funkció nincsen az Istentől. Pál megirigyelve a Jeruzsálemben élő tekintélyesek szintén nem Istentől eredő - saját maguk határozták meg - pozícióját, saját Megváltás evangéliumával ugyanarra a tekintélyre tartott igényt, csakhogy a pogányok felé. Legfontosabb dolog Pál isteni elhivatottságával szemben, magának a tanításnak nem Istentől eredő volta. Pál Megváltás Evangéliuma hibás tételeken alapszik, mint at "eredendő bűn", a "hit általi megigazulás", a "hit hallásból van", a "feltámadás szerinti életben járás", a "kegyelem tan", az "engesztelés véráldozata", a "test és lélek ellenségeskedése", a világhatalmat megcélzó hierarchikus felosztású "Krisztus testének" elmélete, a Szent Lélek "ajándékokra osztása" és ezen kívül is rengeteg bölcstelen tanács a családi, gyülekezeti és egyéb viszonyok megszervezésére, mind Jézus tanításának nem ismeréséről, az azzal való szembefordulásról és nyílt semmibevételéről szól, amely Pál teológiájának Istentől valóságát mind tagadja.

A kereszténység mozgalma valódi Pál követésből ál, PÁL TEOLÓGIAI HIBÁINAK FEL NEM ISMERÉSÉRE ELKÖTELEZETTT HÍVŐKBŐL, gyakorlatilag írástudókből és írástudóvá lenni akarók gyülekezetéből.

Hogy az apostolok cselekedeteit Lukács írta le, az a legkevésbbé bizonyítja a benne leírtak megbízhatóságát, hiszen Lukács mindent csakis saját gyűjtés alapján, nagy szorgalommal összeszedett szóhagyomány összefoglalására vállalkozott. Az az állítás pedig jól cáfolható, hogy Lukács az a doktor lett volna, akiről Pál egy levelében megemlékezik, mivel a Lukács evangélium észrevehető tagadásokat tartalmaz Pál teológiájával szemben, és ha szorgosan együttdolgozó társa lett volna Pálnak akkor Pál teológiájának igazoló nyomai az evangéliumon is meglátszoittak volna.

Arra a kérdésre, hogy az Isten miért engedte hogy Pál téves tanítást hírdessen nem adható válasz annak alapján, hogy az Isten mindenható. A döntés minden pillanatban az emberek kezében van, éppen ezért kellett meghalnia Jézusnak is a kereszten. Nem azért, mert az Isten "engedte", hanem azért, mert az ember hozhat gonosz döntést Isten akaratával szemben is. Pál esetében egyellőre a tévedései bizonyíthatóak, amelyek nem az Istentől eredő tanításra utalnak, ennek szándékos volta, azaz hogy megtéveszteni igyekezett volna a Jézust követő tanítványokat nem bizonyíthatóak. Az Isten megengedi a más vallásokat, a hibás Bibliát, Hirosímát és a világháborúkat a földön, miért ne engedte volna, hogy Istenről és szándékairól a követői is tévedéseket terjesszenek? A feladat nem az, hogy minden hibához Isten egy felkiáltójelet illesszen, hanem az, hogy mi emberek tanuljunk meg különbséget tenni az igaz és a hamis dolgok között.

Nyomai van annak is, hogy az apostolok vagy megfedték, vagy nem értettek egyet Pál tanításaival. Jakab például megfedte és kinyilvánította, hogy te "hiábavaló ember nem tudod hogy a hit megholt cselekedetek nélkül?" Jakab 2,20, de Péter és Pál között is volt nézeteltérés, amely szükségesnek tartott egy összejövetelt is, ahol az eltérések miatt abban egyeztek meg, hogy míg Péter a zsidóknak a körülmetélés evangéliumát hirdeti, Pál a pogányoknak a körülmetéletlenség evangéliumát hirdeti Galata 2,7 A vita azt mutatja, hogy mindegy mit beszél Pál csak azt ne a zsidók között tegye, és nem azt mutatja, hogy bármelyik irányvonal is tisztában lenne már ebben az időben azzal, hogy egyáltalán mit kezdett meghirdetni Jézus.

Pál gyógyításai a történetei (ApCsel 14,8-10, 19,11, 20,9, 28,8) alapján vitathatóak. A halott ifjú nem volt az, csak elájulhatot az eséstől, mert Pál unalmas prédikációjára ELALUDT az ablakban. Hogy feléledt ezt gyorsan kihasználták arra, hogy valami eseménnyel izgalomba tartsák a híveket. A gyógyítások hitelessége kérdéses, nem pontoan azért kerültek bele a Pál életének a történetébe, hogy valami erősítése legyen az egyébként valóban könnyen észrevehető tanításbeli eltéréseinek igazolásához. Pál saját levelei szerint például sose gyógyított, pedig hol másutt nem lett volna rá szükség, mint a saját gyülekezeteiben? Amire Pál büszke volt, azok a szenvedései és üldöztetései voltak, mákülönben egy gyülekezetben sem történt ilyen jellegű említésre méltó csoda.

Hogy az apostolok cselekedeteinek írója nem állt isteni ihletés alatt, azt az olyan jellegű történeteknak aditt hitelek is bizonyítják, amelyben a Szent Lélektől származtat nem az Istentől eredő csodákat. Ilyen például az Anániás és Safira igazságtalan meggyilkolása, amit simán a Szent Lélekre kennek, ilyen Barjézus megvakítása, ami megint nincsen az Istentől, mert valakinek Pál okoskodásai nem tetszenek, és lehet mondani hogy joggal, nem fog az Isten amellett jelet adni úgy, hogy elveszi a szeme világát. Pál maga állítja, hogy a "vakok szemeinek megnyitására" (26,8) küldetett, ennek ellenkezőjét bizonyítja, hogy "aki lát, azt megvakítja". Jézus világosan meghatározta, hogy az ő evangéliumát hirdetőit olyan jelek követik, hogy megnyitják a vakok szemeit, halottakat támasztanak fel, és nem olyanok, hogy meggyilkolják a csencselőket, meg aki vitatkozni mer azt megvakítják.

Egyéb

Mi módon mondják Jézust Dávid fiának, ha nem Józseftől származik, attól a Józseftől, aki nemzetsége szerint Dávid fiától ered, hanem a Szent Lélektől? (Máté 1,16)

Az Apostolok Cselekedetei 12. fejezete szerint Jakabot, János testvérét Heródes megölette. Maradt tehát tíz munkálkodó apostol, de ezek tevékenységéről innentől kezdve az "Apostolok Cselekedetei" című újszövetségi irat nem beszél, hanem az önjelölt, magát apostolnak kinevező Saul-Pál útjait és júdeai keresztény módszerű térítését írja le.

Bent maradt még a 15. fejezetben Péter kirohanása a farizeusok igája ellen, de mivel magyarázat nélkül maradt, Pál leveleinek az igazolásához felhasználható maradt.

Hová lettek az apostolok írásai?

Fel kell tenni a kérdést: ha annak a Saul-Pálnak az írásait megőrizte a "kereszténység", aki sohasem hallotta Jézust, és sohasem tanult tőle, akkor miért nem viselte gondját a jézusi tanítványoknak, az igazi apostolok írásainak?....

Máté 27,9 Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részéről megbecsültek

Jeremiásnál szó nincs 30 ezüstről, sem Izrael megbecsüléséről.

(Jeremiás 32,6-9)

Ha Jézus azt mondta, hogy akkor a ti mennyei Atyátok sem bocsát meg, akkor még is csak van meg nem bocsátás.

János 20,23: A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak.

Akiknek pedig sem az Atya nem bocsát meg, és a bűnei is megtartatnak, hiába fogadja el Krisztus váltságát, nem lehet része a mennyek országában.

Máté 6,14-15: Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.

Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket

Azzal a problémával kell szembesülnünk, hogy az állandó megbocsátás azokra az esetekre, amikor az atyafi folyamatosan csak kárt okoz, egyenlő a balgatagok kihasználásával.

Máté 18,1-18: Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;

Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.

Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.

Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.

Itt legalább feltételhez köti Jézus a megbocsátást: ha megtér, bocsáss meg. Viszont hogyan legyen az atyafi olyan, mint a pogány és a vámszedő?

Még egy példa arra, milyen eset is az, amikor az Atya nem bocsát meg, hanem megfizetteti a bűneit a vétkezőnek:

Máté 18,23-34: Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki számot akar vala vetni az ő szolgáival.

Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós.

Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek.

Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.

Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki.

Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ő szolgatársai közül, a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol.

Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.

De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, a mivel tartozik.

Látván pedig az ő szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, a mik történtek vala.

Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem:

Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem te rajtad?

És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik.

Egyszer látunk itt példát az elengedésre, egyszer pedig a megfizettetésre. Sőt itt arra is ad Jézus példát, hogy teljes elengedés után is megfizetteti a szolgával azt, amit elengedett a király korábban.

Pál apostolra is visszatérve, a király nem azért engedte el a szolgájának a tartozását, mert a fiát kereszten megölték volna a szolgatársai. Hanem mert megszánta a könyörgése alapján. A szolga hihetett volna keresztben, megváltásban, a király fiának a véráldozatában, testének a megöldöklésében, a király nem azért engedte el a tartozását.

Szeretnék a keresztények, ha gyógyulások és holtak feltámadásai kísérnék őket. De miért? Amikor hitnézeteik a testet ellenségként kezeli, és állandó megvetésükkel folyamatosan beteggé teszik?

Jézus nem csak erkölcsi prédikációt jött tartani. Tanításai nem csak a korabeli vallási hatalmat, de az aktuális politikai hatalmat is veszélybe sodorták.

A paráznaság valódi értelme a hitszegő lett volna. Sokszor mondja Jézus, e gonosz és parázna nemzetség, ilyenkor a gonosz és hitszegő népre kellene gondolni. A bizalom ma is minden munkaszerződés, házassági szerződés, szervezeti tagság alapja. A bizalom megszegése munkahely, család, szervezet tagjai között mindig konfliktusokhoz vezet. A paráznaság nem a szexuális kapcsolatokat ítéli meg, hanem amikor a szexuális kilengések által hitszegést követnek el.

Jézus beszédei, amelyeket ma sem tartanak meg a gyülekezetekben:

Máté 6,5-6: És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utcák szegletein fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.

Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.

Máté 6,7: És mikor imádkoztok, ne legyetek sokbeszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.

A hit által ingyen önmagukat megigazító keresztényekről:

Máté 7,21-23: Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.

Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben?

És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők

Bármilyen prédikációért, tanításért, elöljáróságért, egyház fenntartásért szedett adományokról:

Máté 10,7-8: Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa.

Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok

Hogyan találtak ki hát fizetős állásokat az elöljárók számára? Miért nem mennek inkább kapálni, fonni, hogy ne legyenek a gyülekezet terhére? És az adományokat szétoszthatnák a gyülekezet szegényei között.

Elöljárók jellemzése Jézus beszédeiben:

Máté 23,5: Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek

Máté 23,6: És szeretik a lakomákon a főhelyet, és a gyülekezetekben az elöl ülést

Máté 23,8-9: Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.

Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van.

Máté 23,13-15: De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.

Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színből hosszan imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetésetek.

Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! Mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál.

A mai írástudók is megkerülik a tengert, hogy egy pogányt kereszténnyé tegyenek, és ha azzá lett, szemétre valóbbá teszik saját maguknál.

Máté 23,28: Épen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belül rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel