Pál levele a Kolossébeliekhez
1,23: Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan és erősen, és el nem távoztok az evangélium reménységétől, a melyet hallottatok, a mely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; a melynek lettem én, Pál, szolgájává
Pál a fejezet végén újból saját magát magasztalja. Minden bölcsességgel rendelkezik, sőt Isten hatalmas ereje munkálkodik ő benne, ezt állítja magáról:
1,28-29: A kit mi prédikálunk, intvén minden embert, és tanítván minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek állassunk a Krisztus Jézusban;
A mire igyekezem is, tusakodván az Ő ereje szerint, mely én bennem hatalmasan munkálkodik.
Ez a beképzelt, önimádó, felfuvalkodott öndicséret szinte majdnem minden levelében előfordul, és általában a (hamis) hitetések bevezető jelei.
2,10: És ti Ő benne vagytok beteljesedve, a ki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak.
Ezzel a kijelentésével Krisztusra keni az összes népelnyomó, kizsákmányoló hatalmasság eredetét, hiszen ha mindennek feje Krisztus, akkor minden népelnyomás és kizsákmányolás tőle származik. Ami persze nem baj, hiszen a testet már rég megvetette Pál, ezek az igényességek pedig úgyis csak a test bűnös érzékiségének az eredményei.
2,11: A kiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében
A test megvetése és bűnösségének elve igen hasznosnak bizonyul Pál számára. A népnek nem marad jogalapja, hogy kétségbe vonja, ha az uralkodó bármit is elvesz tőle, majd a mennyek országában Krisztus örökségéből visszakapja.
2,17: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé
A fejezet végére megpróbálja egységesíteni az egyházat, minden tagot egybekötni benne, és néhány egyesítést akadályozó szabályt elhárítani. Természetesen az egyházi hatalom növekedik, és ez Isten szerint való.
A harmadik fejezetben is megpróbálja követőinek a figyelmét elterelni elnyomásukról.
3,2: Az oda felvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.
Súlyos testellenes kirohanással megnevez néhány bűnt, amelyek főbűne abban áll, hogy a test kívánságaiban gyökereznek, összekeverve néhány tudatlanságból elkövetett bűnnel:
3,5-6: Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, a mi bálványimádás;
Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira.
Ezek után egyesítési szándékát próbálja érvényesíteni, éljenek egymással békességben, férjenek össze, és mindenki legyen engedelmes a hierarchia elfoglalt szintjének megfelelően. Feleség a férjének, szolga az urának, gyermekek a szüleinek, hogy az egyházi hatalom a legkönnyebben tudjon érvényesülni. Jutalom persze, hogy Krisztus öröksége:
3,24: Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok.
Amikor Jézus nem szolgákat keresett, mi módon hitelesíti Pál Jézus nevében a szolgaságot?
Máté 20,28: Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért
Ha maga Jézus elutasítja a neki szóló szolgálatokat, mi módon szeretné Pál érvényesíteni a szolgálat eszméjét az egész egyházban?
Tehát nem arról az egymásnak megtett szolgálatokat említi fel Pál, amely Jézusnál a testvériség jele lett volna:
Máté 20,26: De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok
Ellenkezőleg az Úrrá tett Krisztusnak való szolgálatról beszél, amely Pál által biztosított keretek között nem más, mint az alájuk vetett hívek kizsákmányolása és kihasználása.
4,1: Ti urak, a mi igazságos és méltányos, a ti szolgáitoknak megadjátok, tudván, hogy néktek is van Uratok mennyekben
Majd hosszan elbúcsúzik.