Pál levele Filemonhoz
Ez a rövid levél lényegében a Pál fogsága alatt megtérített Onésimus elfogadtatását kívánja elérni Filemonnál annak ellenére, hogy esetleg korábban bármit is vétett volna Filemon ellen. Pál, Onésimus ilyetén adósságát hajlandó átvállalni, a befogadásért cserébe. Először is parancsként adja ki az utasítást:
1,8: Annak okáért jóllehet nagy bátorságom van a Krisztusban, megparancsolni néked azt, a mi illendő
Bár kicsit enyhíteni igyekszik a hangnemen a későbbi sorokban, egészen addig, míg végül Filemon szabad akarataként tünteti fel a dolgot. Ez Pál ravaszkodásaira nagyban jellemző:
1,14: De a te megkérdezésed nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésből, hanem szabad akaratból való legyen.
Felajánlja, hogy ugyan szabad akaratból dönthet, de tudván azt, hogy Pál megparancsolja, ha netán mégis ellenezné. Ez a látszat önállóság később a kereszténység vonalaiban is nagyban feltűnik, úgy viselkednek, mintha szabadok lennének, megszabadította őket a Megváltó, de elöljáróik uralkodnak felettük, továbbmenve, minden pogány hatalomnak behódolva szolgálnak.