Pál levele Timótheushoz 2.

1 2 3 4

Az első fejezetben megerősíti a többiek előtt, hogy ő apostol, akit az Isten rendelt a pogányok tanítójává, majd kitér Timótheusra, akit úgy tűnik, nagyon szeretne megnyerni a céljának. Nem csoda, hiszen már ebben a fejezetben Pál maga is megemlíti azokat az Ázsiabelieket, akik már elfordultak Pál tanításától.

1,15: Azt tudod, hogy elfordultak tőlem az Ázsiabeliek mind, kik közül való Figellus és Hermogénes.

Ebből az elszólásból észrevehetjük, hogy Pál tanításait már akkor voltak olyanok, akik azt tartották, hogy nem Istentől való. Timótheus még hitt neki, ezért nem akarta elveszíteni. Ezért óvta őt minden más lélektől, tanítástól, fenyegetett kárhozással, Sátánnal. Az Ázsiabeliek, mivel távol voltak Rómától, a hatalom befolyása sem érintette őket annyira, mint Pált. Nem csoda, hogy Pál alkalmazkodása a hatalomhoz, nem tetszett azon gyülekezeteknek, akik távol voltak Rómától. Talán ők Jézus tanításaiból abban az időben még többet őrizhettek meg, mint Pál gyülekezetei. Mégis az ő tanaikból semmi nem maradt meg, talán az egyre hatalmasabbá váló római egyház minden maradékát kiirtotta.

A második fejezet Timótheus elkötelezését szeretné elérni, biztosítani akarja magát Pál arról, hogy Timótheusra számíthat, mint a hitének kiemelkedő harcosanként. Nem akarja, hogy vitatkozásokba menjen bele, mert tart tőle, hogy nem tudja megvédeni az igazát, vagy attól tart, hogy esetleg kiderül valami más, amitől Timótheus tőle elpártol. Konzerválni akarja a hitét gondolkodás nélkül, akkor talán hosszabb időre megmarad mellette a hű szolga.

2,23: A botor és gyermekes vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy azok háborúságokat szülnek.

Nem a vitatkozások szülnek háborúságot, hanem az érdekellentétek. A vitatkozás legtöbb esetben a különbözőképpen vallott hiedelmek, tanítások összevetését biztosítja, amelyek során kiderülhet az igazság, de Pálnál a gondolkodás bármilyen esélye csak veszélyt jelent a tanításainak való engedelmesség számára.

Ezeket az érveket lehet használni sajnos azok ellen is, akik éppen a felvilágosításért, az igazságért szenvednek háborúságot, amelyek pedig Jézus szavai.

Máté 5,10: Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa

Ilyen esetekben a tanítást, a felvilágosítást, igazságért való küzdelmet botor vitatkozásnak minősítik Pál hívei, csakhogy elkerüljék az igazság kiderülését.

Hogy az igazságot hirdesse, hogy a megtérést az igazság megismerésére, hogy az igazsághoz hű maradjon ezek csak szavak, nem mást jelentenek valójában, mint hogy Timótheus gondolkodás nélkül hű maradjon ahhoz a tanításhoz, amelyet Pál néki átadott.

A harmadik fejezetet az utolsó napok jellemzésével kezdi. Olyan általános jellemzéseket ad, amely mindenkor igaz volt az emberiség történelmében, tehát mindenkor úgy érezhették, hogy az utolsó napokat élik. A nehéz idők beállta azért is furcsa hivatkozás, mivel állandóan voltak nehéz idők.

Bizonyítékot szerzünk itt arra, hogy miért tartotta Pál Timótheust olyan fontosnak, hogy kiemelt szerepet tulajdonítson neki:

3,10: Te pedig követted az én tanításomat, életmódomat, szándékomat, hitemet, hosszútűrésemet, szeretetemet, türelmemet.

Hozzá kell tenni, gondolkodás nélkül. A gonosz emberek azok, akik nem engednek az igazságnak, hanem elferdültek, eltévelyegtek, Isten örök ellenségeivé váltak. De Timótheus eljuthat a bölcsességre:

3,14: De te maradj meg azokban, a miket tanultál és a mik reád bízattak, tudván kitől tanultad.

A fejezet végén Timótheusnak olyan kijelentést tesz némely szent írásokról, amely általában megpecsételi a hívő gyülekezetek biblikusságát:

3,16: A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre

A teljes írást mindenki a Bibliára érti. Holott azokra az írásokra gondol, amelyek Timótheusnak a kezében forogtak gyermekkora óta, és amelyek közül lehet, hogy ma egyetlen írás sem került bele a végleges Bibliába. Pál ezeket a szavakat EGYÁLTALÁN nem a Bibliára mondta, hiába értelmezi az összes keresztény így. Akkor a Biblia még MEG SEM VOLT, amikor a levél megfogalmazódott Timótheusnak.

Ennek a kijelentésnek a következtében tekinti minden egyházi, gyülekezeti hivő a Bibliát nem emberi munkának, hanem az Isten szavának. És mivel Pál benne van a Bibliában, senki nem meri megkérdőjelezni, hogy szavai és tanításai vajon az Istentől ihletettek lennének-e. Pál tanítása pusztán egy emberi tudomány, még részei sem egyeznek meg az evangéliumban megismerhető Jézus szellemével. Sajnálatosan ennek a kijelentésnek a Bibliában szerepeltetése révén, megijesztve a hívőket, akik felismerni vélnék Pál tévedéseit, a későbbiekben nem merik majd megkérdőjelezni kijelentéseit, kénytelenek lesznek elfogadni, és élni tanításai szerint. Ha pedig ezek után valaki megtagadja Pál tanításait, az egyértelműen beállítható Isten ellenségeként.

A negyedik fejezetben érzi Pál, hogy ideje leáldozóban, kijelöli utódjaként Timótheust. Még saját szavaival megemlíti, hogy vannak, akik őt elhagyták, akik ellene állnak a beszédjének. Azoknak a megítélésénél felismerhető Pálnál, hogy nem szeretetből prédikált nekik, hanem büntetéstől való félelemből. Mert úgy kezeli azokat, akik ellene álltak a beszédjének, mintha meg kellene bocsátani nekik:

4,16: Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak; ne számíttassék be nékik.

Második védekezése alkalmával már valószínűleg sikerült megfélemlítenie őket, ezért némelyek megmaradhattak.

Vétkeseknek tekinti azokat, akik első hallásra nem fogadják el ráadásul hamis tanításait.