Pál levele a Kolossébeliekhez

1 2 3 4

A Kolossébelieknek is megígérte a mennyekben eltett reménységet, csakhogy higgyenek a tanításaiban. Későbbiekben elkezdi magasztalni a Jézus Krisztust, kitalálja a benne teremtettség elméletét azért, hogy legyen indoka az egyházat a császári és királyi hatalmasságok fölé helyezni. Hogy Krisztus legyen az Első, hogy ő legyen a Fej, hagy ő legyen a Királyok Királya. Felhasználja Krisztus kereszthalálát többféleképpen is. Igazolja általa a megváltás elméletét, a test megvetését, mert az Isten által teremtett test Pál szerint semmire sem jó, Krisztus is önként letette, cserébe békességet kap minden elnyomó és kizsákmányoló, a Krisztus vére által. Csak maradjon meg a hitben alaposan és erősen.

1,23: Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan és erősen, és el nem távoztok az evangélium reménységétől, a melyet hallottatok, a mely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; a melynek lettem én, Pál, szolgájává

Pál a fejezet végén újból saját magát magasztalja. Minden bölcsességgel rendelkezik, sőt Isten hatalmas ereje munkálkodik ő benne, ezt állítja magáról:

1,28-29: A kit mi prédikálunk, intvén minden embert, és tanítván minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek állassunk a Krisztus Jézusban;

A mire igyekezem is, tusakodván az Ő ereje szerint, mely én bennem hatalmasan munkálkodik.

Ez a beképzelt, önimádó, felfuvalkodott öndicséret szinte majdnem minden levelében előfordul, és általában a (hamis) hitetések bevezető jelei.

A második fejezet szintén az egyházi hatalom feljebbvalóságáról szól, egyenesen kijelenti, hogy Krisztus a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak.

2,10: És ti Ő benne vagytok beteljesedve, a ki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak.

Ezzel a kijelentésével Krisztusra keni az összes népelnyomó, kizsákmányoló hatalmasság eredetét, hiszen ha mindennek feje Krisztus, akkor minden népelnyomás és kizsákmányolás tőle származik. Ami persze nem baj, hiszen a testet már rég megvetette Pál, ezek az igényességek pedig úgyis csak a test bűnös érzékiségének az eredményei.

2,11: A kiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében

A test megvetése és bűnösségének elve igen hasznosnak bizonyul Pál számára. A népnek nem marad jogalapja, hogy kétségbe vonja, ha az uralkodó bármit is elvesz tőle, majd a mennyek országában Krisztus örökségéből visszakapja.

2,17: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé

A fejezet végére megpróbálja egységesíteni az egyházat, minden tagot egybekötni benne, és néhány egyesítést akadályozó szabályt elhárítani. Természetesen az egyházi hatalom növekedik, és ez Isten szerint való.

A harmadik fejezetben is megpróbálja követőinek a figyelmét elterelni elnyomásukról.

3,2: Az oda felvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.

Súlyos testellenes kirohanással megnevez néhány bűnt, amelyek főbűne abban áll, hogy a test kívánságaiban gyökereznek, összekeverve néhány tudatlanságból elkövetett bűnnel:

3,5-6: Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, a mi bálványimádás;

Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira.

Ezek után egyesítési szándékát próbálja érvényesíteni, éljenek egymással békességben, férjenek össze, és mindenki legyen engedelmes a hierarchia elfoglalt szintjének megfelelően. Feleség a férjének, szolga az urának, gyermekek a szüleinek, hogy az egyházi hatalom a legkönnyebben tudjon érvényesülni. Jutalom persze, hogy Krisztus öröksége:

3,24: Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok.

Amikor Jézus nem szolgákat keresett, mi módon hitelesíti Pál Jézus nevében a szolgaságot?

Máté 20,28: Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért

Ha maga Jézus elutasítja a neki szóló szolgálatokat, mi módon szeretné Pál érvényesíteni a szolgálat eszméjét az egész egyházban?

Tehát nem arról az egymásnak megtett szolgálatokat említi fel Pál, amely Jézusnál a testvériség jele lett volna:

Máté 20,26: De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok

Ellenkezőleg az Úrrá tett Krisztusnak való szolgálatról beszél, amely Pál által biztosított keretek között nem más, mint az alájuk vetett hívek kizsákmányolása és kihasználása.

A negyedik fejezet az urakat teszi helyre, ők is az egyház mennyekben levő fejének tartoznak engedelmességgel:

4,1: Ti urak, a mi igazságos és méltányos, a ti szolgáitoknak megadjátok, tudván, hogy néktek is van Uratok mennyekben

Majd hosszan elbúcsúzik.