Tarnóczy Szabolcs: Néhány kiegészítő megjegyzés Ökrös Tamás Brátán-bírálatához

 

 

1.      Az Evangéliumokban maga Jézus is gyakran óv a jövőben felmerülő téves tanításoktól, és tévtanítóktól. A prófétai homály elve azonban kizárja, hogy az eretnekeket előre valódi nevükön nevezze. Mégis értelemszerűen feltételezhető, hogy Jézus a páli tanokra is célzott!

2.      A négy Evangéliumban is van számos, egymásnak ellentmondó részlet; de ezek nem elsősorban lényeges, tanbeli kérdésekről szólnak. (Vegyünk egy jól ismert példát: Ha már annyiszor elhangzott a „bevezetéstani ismeretek hiánya”! A legtöbb „tudományos igényű” szakmunka megjegyzi: Csaknem bizonyos, hogy a Mt. 28;19 /”Kereszteljétek meg őket az Atya, és a Fiú, és a Szentlélek nevében!”/ szavak így nem hangzottak el Jézus szájából. Hiszen e szentháromsági keresztelő formula csak jóval később alakult ki az Egyház kérügmájának hitfejlődése során!)

3.      Az Evangéliumok nagyobb hitelessége mégis azon alapul, hogy Jézus szavait – a személye körüli kultusz miatt, tekintélyi alapon – gondosabban őrizte meg a tanítványi hagyomány, mint más szövegeket!

4.      A „bevezetéstani ismeretek hiánya” mellett a másik gyakran citált fogalom a „prekoncepció”: Vajon nem épp szent Pál apostol teológiájában kell látnunk alapvetően rabbinikus prekoncepciókat?!

5.      Brátán úr ki nem mondott prekoncepciója, hogy itt bárki elvetné a páli leveleket, vagy az Ószövetség könyveit! Pedig csak arról van szó, hogy rangsorolnunk kell az egyes források hitelessége közt! Az Ószövetség, s Pál is sokat tanult hiteles emberektől, s a Szentlélektől. Nyilvánvaló, hogy Pál írásaira is vonatkoznak saját igazságai: „Mindent vizsgáljatok meg: A jót tartsátok meg, a rosszat elvessétek!”, illetve: „a hit, hallás útján terjed.”: Elsősorban épp az ő számára terjedt hallás útján, hiszen állítólag sivatagba vonulva, 3 évig (esszénusoknál?) tanult, meg két nő /kik a gyülekezetben jobb, ha hallgatnak!/ is oktatta! Levelei bizonyítják, hogy rendelkezik Jézusról olyan információkkal is, melyeket csak a tanítványoktól szerezhetett! Sajnos azonban mindez sem tudta megszabadítani rabbinikus prekoncepciójától: A jézusi keresztáldozat, s az ószövetségi áldozatok között kontinuitás, és kompatibilitás van!

6.      Ami Markiont illeti, ellenfelei eretnekként elítéltették, ez tény. De tudjuk, hogy egy eretnek-elítélés mit jelent: Ha 1-1 tanát elítélik is, nem biztos, hogy más, újszerű állításaiban ne lehetne igaza!

7.      A „tudományos igényű szakmunka” nem feltétlen előfeltétel a Pál és Jézus szemlélete közti ellentétek megértéséhez! (Hitoktatás közben tapasztaltam, hogy még 8-10 éves gyermekek is képesek ennek felismerésére! Íme: a „balgák bölcsessége”, „engedjétek hozzám a gyermekeket, mert ilyeneké a mennyek országa!”)

8.      Az a tény, hogy Péter legitimálja Pál tanítását, kétféleképpen értelmezhető! Péter szemszögéből nézve a kereszténység központja nyilvánvalóan Jeruzsálem volt. A többi mediterrán területen élő, sok apró zsidó diaszpóra jelentéktelen provinciának számított. Valószínűleg a pogány-kereszténységet kivételes jelenségnek tekintette. Az az utalás, hogy Pál sajátos tanításában vannak nehezen érthető részek, azt is jelezheti, hogy maga Péter, az egyszerű halász sem mindent értett Pál nehézkes tanításából. Mivel a Jeruzsálemiek látták lelkes elszántságát, nem akartak – s nem is tudtak volna   vele vitába szállni, örültek, hogy jó messze kerül a szent várostól.

9.      Nem az a döntő kérdés, ki a zsidókhoz írt levélé szerzője, hanem az, hogy lényegében ugyanazt a szemléletet képviseli, mint amit a páli levelek.

10.  Végezetül: Kár, hogy sem a tanulmány, sem a bírálat, sem a bírálat bírálata nem tér ki egy – témánk szempontjából – rendkívül lényeges kérdés bővebb elemzésére. A Szentlélek szerepére az inspiráció (sugalmazás) során. A keresztény fundamentalizmus az inspiráció alatt a Biblia tévedhetetlenségét „prekoncepcionálja”. (Ezért ennek megkérdőjelezését kvázi blaszfémiának tekinti!) Valójában azonban a Szentírás Szentlélek általi ihletése egy olyan folyamat, melyben részt vesz a próféta is; a maga teljes embersége, tehát tudati korlátai szerint. Ugyanakkor a szent szöveget olvasó embert ugyanazon Szentlélek ihleti a helyes értelmezésre, de szintén tudati korlátainak megfelelően. Mintegy: „…tükör által, homályosan…” A kérdés tehát nem az, hogy a Biblia (s ezen belül a páli levelek) tévedhetetlenek-e; hanem hogy Istenen kívül van-e bármi a létben, ami az?!